Sziasztok,
ma egy személyesebb, véleménynyilvánító poszt következik.
Milyen hely New York?
Persze tudjuk, hogy Central park, felhőkarcolók, Fifth avenue, Wall street, stb...
De nem ez a lényeg, és nem ez a fő különbség Budapesthez képest! Hanem az emberek viselkedése!
Ez az a hely, ahol bárki bármilyen lehet, bármit viselsz, bárhogy nézel ki, senkit nem érdekel.
És itt ha az utcán valakivel találkozik a tekintetetek, akkor nem kell zavartan elkapni a szemed, kedvesen egymásra lehet mosolyogni.
Az üzletekben is mindenki kedves, és köszön, és megkérdezi hogy minden rendben volt e, és elnézést kér, hogy sorban kellett állnod, és gyönyörű napot kíván! Ez nekem nagyon hiányzik otthonról,és erre nagyon érzékeny vagyok! Én is dolgoztam eladóként, mielőtt bárki nekem esne, hogy nem tudom az milyen. De, és tudom, hogy vannak nehéz napok, és hülye vevők, de akkor is úgy gondoltam, hogy igyekszem úgy viselkedni a vevőkkel, ahogy elvárom, hogy egy üzletben velem is viselkedjenek.
Az utca seprő bácsi, miközben kisöpörte a lábunk alól az általunk ott hagyott csikkeket, mosolygott, és ő köszönte meg, és kívánt szép napot!
Bárkivel beszéltem eddig, aki New Yorkban járt mindenki otthon érzi magát itt, mert valahogy olyan természetes itt lenni, teljesen lelazultunk itt, és nem félünk semmitől :)
Azt vettem észre pár nap után, hogy mosolyogva járok az utcán, konkrét mosollyal az arcomon, az otthoni semleges, kicsit lefele néző fej helyett. És jó érzés!
Két dolog esett meg velem ma, amit le szeretnék írni:
1.: A Starbucksba indultam, mentem a bejárat felé, és ott telefonált gesztikulálva egy férfi, reflexből összehúztam magam,hogy beiszkoljak mellette, úgy hogy nehogy orrba vágjon könyökkel
(figyelmetlenségből ) de ő megfordult és egy mosoly kíséretében kinyitotta az ajtót nekem. Apróság, de jól esett.
2.: Taxit fogtam, és kicsit habozott a pasi, hogy elvigyen e, mert az utolsó fuvarja vagyok mára, de elvitt. Útközben úgy éreztem, hogy megbánta, és kicsit ideges lett, láttam, hogy számolja a pénzt, és nagyon ír valamit a piros lámpáknál... Gondoltam valamiféle napi zárás szerű. Eközben én végig köhögtem, mert a légkondi és a jeges italok megtették a hatásukat, és egy hete köhögök. Mikor már majdnem kiszálltam, a kezembe nyomott egy cetlit, ( kiderült, hogy ezt írta addig ) amire pontosan leírta, hogy mit vegyek a kínai árustól, és pontosan hogyan csináljak teát belőle, és akkor többet nem köhögök. Én úgy meghatódtam, hogy a bácsi ezt írta, és a lelkelmre kötötte, hogy ezt próbáljam ki és vigyázzak magamra.
Óriási különbség!!!! Várom, hogy otthon legyek, hiányzik a családom, a barátom,.és a legjobb barátnőm, na meg a kutyám, de ez is nagyon fog hiányozni! Hiányozni fog a város szépsége is természetesen, de attól nem esem kétségbe, remélem még láthatom sokszor, viszont az emberek mentalitása a mindennapokban, az fog igazán hiányozni!!!!
Elcsépelt, de mégis: Empire State of Mind
Hihetetlen, nem gondoltam volna ezt, hogy tényleg ennyi emberség meg figyelmesség van ott az emberekben. Hasonló kedves gesztusaim, próbálkozásaim nekem is vannak például üzletekben, de nem mindenhol veszik a lapot és csak néznek. Nem is értem...
VálaszTörlésIgen, nem mindegy, hogy hogyan kezelik az embert:)Én is amikor kint voltam meglepődtem, hogy mindenki kedvesen megkérdezi, hogy "hogy vagy", talán ez egy kicsit feldobja az ember hangulatát!
VálaszTörlésIrigykedem, mert sokat utazok, de Amerikában még soha sehol sem voltam sajnos:) Viszont ez a figyelmesség amúgy osztrák és német területen is megjelenik szerintem, én most egy hónapot voltam kinn Bécsben, minden nap eljártam futni a perchtoldsdorf-i heide-kra és vad idegen emberek köszöntök rám mosolyogva, kívántak kitartást a dombetetőig vagy mondtak vmi elismerőt, hogy futva legyűröm a terepet. És piszok jól esett pedig ezek az apró gesztusok aztán tényleg nem kerülnek semmibe. Amúgy lehet figyelmetlen vagyok, bár nyomon szoktam követni a blogbejegyzéseidet, de most a new york-i képeken láttalak először úgy hogy nem csak az arcod, vagy a szemed és szerintem iszonyú aranyos kisugárzásod van:) És ezt mindenképp vedd bóknak;)További jót new yorkozást, várjuk a fotókat, ha vannak még:$
VálaszTörléshttp://whoateallthestrawberries.blogspot.hu/
Köszönöm szépen :)
TörlésÉn német , osztrák területen nem voltam hosszabb ideig, de elhiszem neked. :) A lényeg, hogy otthon nem tapasztaltam ilyet...
ja és imádom a blogod nevét!:)
talán nem kéne eldobálni a csikkeket és akkor Budapest sem lenne ennyire szemetes.. persze nem az összeset ti dobáltátok szét, de tudod, sok kicsi sokra megy... bocsi de nekem nagyon szúrja a szemem, én nem cigizek mégse dobálom szét pl a rágót... a cigisek is eltudnak menni a követezö kukáig szerintem... na tényleg bocsi, amúgy aranyos a két utolsó történet :) én régebben, 15 évesen voltam kint egy hónapot, akkor még nem beszéltem túl jól, és kb. minden tizedik ember megszólított hogy honnan jöttem, hogy vagyok stb :) meg az is olyan aranyos h mindig kérdezik köszönésnél hogy hogy vagy :)
VálaszTörlésNiki
Teljesen igazad van a csikkekkel kapcsolatban.Én is szoktam figyelni erre, otthon is és itt is, mert dohányzó létemre is ocsmánynak találom. :) De itt kicsit elkapott a hév és nem mentem el a kukáig, és főleg akkor szégyelltem el magam amikor a bácsi kisöpörte alólunk mosolyogva. :)
Törlés